Tornácok

  bár tárhatnák fel utakat,

barátaim tornácára,

és lenéznék miként juttat

földre, testem újabb fura

halál, mi észbe kap, s juttat

létemet el hogy pusztíthat.

Rajta kapnak hazugságon

egyik szavam sem ugrana,

csak lássanak így bolondon

talán valaki megszánna.

Aztán rántana vállamon,

ne füllentsek  badarságot.

De még hogyha repülnék is

tépnék hátamból tollakat,

karomra tűzném és pestis

lennék,Ikarus másolat.

pennája lenne búcsúnak is,

s magyarázatra lel e krízis.

Hisz mi tartja tollam faggyú,

sírhantomnak gyertyájából.

Ontom karomra, szomorú

nap fénye egyszer megtorol.

Így lennék öngyilkos gyanú

erre röptöm rá a tanú.