Perzselő nap gyepen duruzsol,

sárgítja levelét létét perzseli,

de neki ha szép, úgy életre neveli,

Tavaszt szül, virággá, apró gyomból.

Virág! Lököd a szél hát élvezd,

Ki tudja meddig játszik veled,

Szirmoddal, száraddal, földi léted,

Lehet hogy, új napra lassan elvérzel.

S négy lovas patája szirmaiddal

Szerelmet játszik, közben kérdőre von,

hogy porod adtad-e, túl van-e méh kason,

s ihat-e mézt, végén magy diadalon.

Mert döglik méhe ki csak lopni tud,

szárnya ázik apró pollenedbe,

s here végét, kaptár hoz mesébe

illő halála, tavaszi méhbe fut.