Nádlevél tart tópartokat

szél játszik nádi dallamokat,

s rá kontrázik vörös béka

nótázik hangja, torka,

zagyva

marha

falja fel, öblösül marja,

s robban fel, torka bomba.

Nádbóbita lop furulyát,

dicsbe rejti szirén hangját,

s bele fojtja lassú tóba,

hogy dallal lépjen szép halálba,

zagyva

marha

buborékja, játszi egyszerűséggel

magát viszi torra, minden szépségével.

Múlik a mélybe sötét felleg

gyöngyöző élet, felé billeg.

De tudná ebben gyönyörködő,

mennyi gond özönlik, és meddő

zagyva

marha

bőg fel, ahogyan látja ajka,

élet szál fel, gyöngy, oly vesztős fajta.

Nedves temető moszat és iszap

hantolt már lényt, ki ó-ra kap,

de így nem ad bért révészének

hogy zagyva

marha

teste rothad, a rothadásnak,

teste rothad, jövő pórjának.