Nem kerestem csak találgattam
ágyamat a te éjszakádban,
hogy én legyek hajnal paplan
mi betakar, s keresd ajkam.
Minden furcsa! Szürreálisan,
bonyolultan is odaadnám,
falnád talán, s visszaadnád,
mert nem kell neked semmi formán.

Egy éjjel sírással dicsértél,
én büszkén tartottam könnyedet
könnyeden, harmadikra léptél,
˝kapcsolat típusú szerkezet˝
lehetőség mivel nem éltél,
nem vétettél, láttam mindened
ahogy érzed, minden tűzzel él,
hogy furcsasággal szeretkezel.

De te megint észbe kaptál,
és az ajtóm futásra tártad,
akartad volna, hogy visszaáll
a felállás, kiáltó szádat
fáradt őscsókra visszatalál,
és álma újra összeforgat
vart tesz rá, szíved rám szaporál
s zilálva várjuk hajnalodat.