Hagatsába bújnak azok.... 

Hallgatásba bújnak azok,

kik bússágban vigadnak,

láncnak gúzsába tört karok,

vész madárként sápítoznak,

hisz letűnt korok,

marcona ó sorok,

krónikásként sírnak,

és rínak.

Bolondokat szült hazugság

dühe gyilokba bújt világ,

kélt bután, hogy fitogtassák

erejét gyengült Driádnak.

Mert vélt az igazság,

apokrif dalárdák,

hirdetik csúf gazság

unt dalát.

Uniformis keszkenője

 rejti szörnyek emberségét,

vélt uruknak álmos döge

ébredezik, és életét

áldja, gyűlölt tőrre,

rábúsul élére

és felszántja erét

s más vérét.

Kortárs vátesz ne dörmögj fel,

Hited, melyben replikáid

hisznek, élnek, mi úgy tördel

nemzetet, s Dzsentri nagyjait.

Ne káromold úgy fel,

amit szó sem visel,

nevén hiénáid

szavait.

Lesz még böjtje dögevőknek,

s portyáik kurta életűek,

hisz csonka már mit megesznek,

így csak magukból téphetnek.

S marva mar eretnek,

áthazudott létnek,

rothadó testeknek

örülhet.