Csak társ legyen ki feltétlenül

követ önzetlen végtelembe,

de mindegy hány élet merül

életbe és a feledésbe.

Ki nem tudja még mibe kerül,

csak gyötör mindent szerelembe.

E tékozlás adós robotja,

kurva jellem, s használt porhüvely,

de vágy- tudás e bűn lajstroma,

bujaság imádott kórhelye.

Húst és bőrt már nem fedez combja,

csak lista lesz rég kiélt kelyhe.

És ha múlik már bűn pestise,

új félelem gyötri bánatot,

hogy legyen már ki nem csak vésse

teste sebeit, hanem átkozott

létét valaki felszépítse,

hogy legyen bűnbak, ha már halott.

De kicsapongás fejfájára

a kutya sem vet keresztet,

nincsen múltja csak jövője

mely már hazugságra építget,

és bűnösök közt cinkes szövő,

ármánya lesz gáncsolt szeretet.

S mai létünk így alaktalan

idomok, s köztes megoldások,

és véges pontok a tudatban,

kettőt lépnek, de súlyos árkok

hátráltatnak gondolkodásban,

hogy béke legyen, ne jó harcok.